Botrányos véget ért az ENSZ biodiverzitással foglalkozó konferenciája a kolumbiai Cali városában: miután a konferencia már 14 órával tovább tartott a tervezettnél, Peru megkérdezte, hogy még mindig elég ország képviselteti-e magát. Az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményének titkársága ezután újraszámlálást rendelt el: és valóban, a határozatképesség már nem volt meg, ami azt jelentette, hogy a szombati utolsó plenáris ülés már nem volt határozatképes.
A többnyire szegényebb országokból túl sok küldött már hazautazott, ami azt jelenti, hogy az országok kevesebb mint fele volt még mindig képviselve. A szegényebb országokból érkező küldöttek az ilyen konferenciákon mindig azzal a problémával küzdenek, hogy a költségek miatt nem tudják rövid időn belül megváltoztatni utazási terveiket.
Ez azt jelentette, hogy a konferencia két legfontosabb napirendi pontjáról, a természetvédelmi célok finanszírozásáról és a végrehajtásuk ellenőrzésének szabályairól már nem lehetett dönteni. Az azonban már előzetesen világossá vált, hogy a finanszírozáshoz több időre lesz szükség. Susana Muhamad kolumbiai környezetvédelmi miniszter, aki a konferencia elnöke volt, olyan határozati javaslatot nyújtott be, amely egy új fajvédelmi alap létrehozását irányozta elő. Az EU, Kanada, Japán és Svájc azonban ezt határozottan elutasította. Ezek az országok azzal érveltek, hogy a három ENSZ-szervezet által kezelt Globális Környezetvédelmi Alap (GEF) révén történő finanszírozást fenn kell tartani, és egy új alap létrehozása csak időpocsékolás lenne. Sok fejlődő ország azonban úgy véli, hogy a GEF-et túlságosan az iparosodott országok uralják, ezért külön alapot szorgalmaznak.
A globális fajmegőrzési célok megvalósításának nyomon követésére vonatkozó szabályokat sem fogadták el. Ezek többek között előírják, hogy az országoknak legkésőbb 2030-ig meg kell védeniük föld- és vízterületeik 30 százalékát. Erről két évvel ezelőtt állapodtak meg az országok, ami nagy sikernek számított. A cali konferenciának valójában a végrehajtásról kellett volna szólnia. Steffi Lemke német környezetvédelmi miniszter ezért azt mondta: „A csak papíron létező célok nem hoznak változást. Ezért kell elfogadnunk egy olyan szabályrendszert, amely mérhető, tudományos mutatókkal rendelkezik, amelyek segítségével nyomon követhetjük és összehasonlíthatjuk az előrehaladást”.” Ez a szabályrendszer azonban szintén áldozatul esett a határozatképesség hiányának, így azt már csak a legkorábban két év múlva esedékes következő biodiverzitási konferencián lehet elfogadni.
Amíg azonban a cali-i ülés határozatképes volt, egy másik vitás kérdést is sikerült megoldani: a genetikai erőforrások felhasználásáért járó díjazást. Számos gyógyszer, kozmetikum és egyéb vegyi anyag növényi és állati génszekvenciákon alapul. Azoknak az országoknak, ahonnan ezek a fajok származnak – amelyek többsége a globális délhez tartozik – ezért anyagilag is hasznot kellene húzniuk abból, ha az ipar hasznosítja őket. Ennek érdekében most egy olyan alapot hoznak létre, amelybe a vállalatok befizetnek. Bár ez „önkéntes”, a várakozások szerint évente körülbelül egymilliárd dollárt fog összegyűjteni. Ennek a pénznek a felét az őslakosok kapják. Caliban a második nagy sikert is el tudták érni: már korábban elhatározták, hogy az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményének keretében állandó munkacsoportot hoznak létre az őslakosok kérdéseivel kapcsolatban.
Az országok megállapodtak abban is, hogy jobban összehangolják a fajok és az éghajlat védelmét. A közelgő, Azerbajdzsán fővárosában megrendezésre kerülő ENSZ éghajlat-változási konferenciára tekintettel Muhamad miniszter a következőket mondta: „Ez egy fontos döntés. Erős üzenetet akarunk küldeni Bakunak”. Az elfogadás érdekében azonban több bekezdést is törölni kellett a határozatból: a „geomérnökség”, például az éghajlat hűtése kénrészecskék légkörbe juttatásával, már nem szerepel a határozatban. Azt sem említik, hogy a globális felmelegedés miatt az állat- és növényfajok pusztulása a „veszteség és kár” egyik formája. Ez utóbbi különösen ellentmondásos fogalom az éghajlati tárgyalásokon. Emiatt egyes országok nyilvánvalóan aggódtak amiatt, hogy a cali konferencián nem tesznek előzetes kötelezettségvállalásokat.
A környezetvédő szervezetek némi előrelépés ellenére „szégyenletesnek” nevezték a cali konferencia hirtelen végét: „A cél, hogy 2030-ig megállítsuk, sőt visszafordítsuk a természet pusztulását, e konferencia után is messze van” – mondta Florian Titze, a WWF szakértője. Ez „a globális biológiai sokféleség megőrzésének szomorú jelképe”.
Írta: Christian Mihatsch
Forrás: ND